| REZUMAT: |
Miért írunk egyáltalán egy 19–20. század eleji filozófus „életműképződésének”
konstellációiról? Vajon melyek azok a filozófiai jelentőségű
dolgok az európai és a magyar filozófia történetében, közelebbről
a böhmi életmű környezetében és vele kapcsolatban, amelyek megérdemlik,
hogy egy monográfiában foglalkozzanak vele? Elsősorban
nem az a kérdés, hogy önmagukban miről szólnak Böhm művei (erre
már igyekeztem máshol válaszolni), hanem az, hogy hogyan, milyen
konstellációkban nyerték el a „filozófiatörténetben” és a kulturális emlékezetben
azt a többletjelentést, amellyel a „böhmi életmű” szintagma
mozzanataiként rendelkeznek? Milyen értelmezési lehetőségek vagy
lehetetlenségek, társadalmi és szakmai nyilvánosságbeli igények és
értelmezői stratégiák formálták hivatkozási alappá Böhm alkotásait
az életművé válás során, az interpretációk játékában? Kik voltak és
kik vagyunk, mi, a böhmi filozófia befogadói, milyen önértelmezést
és „értelmezői teret” szövünk, alakítunk a recepció által? |
|