| REZUMAT: |
Nincs egy formája is a hazai szépirodalmi vállalatoknak, mely kedvesebb emlékű
volna, mint az irodalmi zsebkönyvek. Ki ne emlékeznék örömmel és kegyelettel
azon zsebkönyvre, mely irodalmunknak egy egész átalakulási, újjászületési
korszakát foglalja magában? – Költészetünk és az új szellem, mely egész nemzetünket
átjárta, e század második és harmadik évtizedében élte reményteljes kitavaszodását.
Kisfaludy Károly, Vörösmarty, Bajza, Czuczor és mások valának a fiatal
bajnokok, kik Kazinczy nyomába léptek, s a régiek közől Kölcsey ekkor írta
legbecsesebb műveit. A „szép tavasznak e kedves fecskéi” egyenként jöttek elő és
csoportosultak a szintén fiatal Kisfaludy Károly körébe, ki 1822-ben kezdé meg
teljes irodalmi tevékenységét; Kisfaludy Károly volt, ki a durva papírra nyomott
Muzárion mellett a csinos „Aurorá”t megindítá, mint egy a külső által is a megifjodást
jelentvén és csáberővel hatván az olvasó közönségre. A tartalom meg is érdemlé
a díszes kiállítást, ha egyebet nem említünk is, mint Vörösmarty szép lyrai
költeményeit és legszebb költői beszélyeit, melyek az „Aurorá”ban láttak napvilágot. |
|